Kedves Bálint! Még nem találkoztunk, így ezúton köszönöm meg a könyvemről írt ténytisztelő, ám összességében pozitív hangvételű ismertetődet. Az, hogy hány új Shakespeare-fordítás jelent meg mondjuk 1980 óta, sokismeretlenes egyenlet, ha össze is gyűjtöm, biztos, hogy helytelen adatokat adok meg (pl. mi számít új fordításnak, mi átdolgozás; megálljunk-e a magyar határon avagy sem; stb.). Az pedig, hogy a fordítók nem reflektáltak egymás fordításaira, nem a véletlen műve: túl tapintatosak és talán félősek voltak ahhoz, hogy egymásról is beszéljenek (az eredeti hangfelvételeket is hallanod kellene, mert alanyaimnak később joguk volt kihúzni az érzékenyebb részeket). Csányi kevésbé volt félős, ő megmondta, amit akart. Thanx. Még egyszer köszönet: Szele Bálint

Kedves Bálint! Köszönöm a reakciót. Értem az érveidet, igazad van - az újrafordítások száma mindazonáltal még így is érdekel(ne), még így is bízom benne, hogy egyszer valaki erre szánja felesleges (mondjuk) fél évét, és feltárja :)

Az egymásra reagálásról: való igaz, a kritika e pontja valóban részben a fordítóknak maguknak szól; sajnos (és ezt a helyzetet én is, és minden más újságíró is ismeri) az interjúba nemigen lehet beleírni, hogy "XY itt kihúzatta velem az izgalmas, YZ-ről szóló részt a válaszából" :-) - pedig milyen jó lenne :) Így sajnos az olvasó csak annyit tudhat, amennyi a könyvben is megjelenhet.

Üdv - és mindenképp értesíts, ha megjelenik a kötet második része ;-) K.B.